Cotopaxi vulkán

Bár elég kevés időnk maradt Ekvádorra, Cotopaxi vulkánját meg akartuk nézni. Először én voltam rá besózva, aztán amikor szinte már lemondtam róla, Mop volt nagyon lelkes. Végül egy turista irodában összeraktunk egy egy nap plusz egy éjjeles túrát.

Cotopaxi Ekvádor legmagasabb aktív vulkánja, 5897 méter magas. :) Persze az országnak így is csak a második legmagasabb csúcsa. :) Utoljára 1940-ben tört ki.

A vulkán a fővárostól kb. 60 kilométernyire, délre fekszik. Az útnak bérelt dzsippel indultunk neki.
A képen egy későbbi útitársunk egy pontként látszik. :) Ő Mária, orosz turista, aki Ekvádorban egyedül stoppolgatott, mi meg felvettük. :)

Itt lehet koka teát :) venni, ami segít a hegyi betegség legyőzésében.

A vulkán alatti 3800 méter magas felföld ..

.. és lakói. Elég nyugis errefelé..

Dzsipünk és sofőrünk, a mesztic Arafat. :)
Na jó, igazából Patricio a neve és nagyon-nagyon kedves. Spanyol-angol-mutogatós nyelven kommunikáltunk lelkesen és viszonylag sikeresen. :)

Mária és Mop a járgánynál. Háttérben a vulkán pont nem látszik. :)

Csipet-csapat.

Nem egy lármás környék..

Egy kis dombról.

Lent a dzsip, és a béke honol..

Ki-ki látszik a vulkán alja..

A hóhatár alatt a menedékház. Oda tartunk.

Kicsit kitisztult, és így már látszik is a csúcs.

Felfedezők.

És a felfedezett: a Volcano Cotopaxi.

Elindultunk felfelé a menedékházhoz. Lenntről kisebbnek tűnt az út, mint amekkora erőfeszítéssel végül bejártuk. Kb. 40 perc séta, szintben 4600-ról 4800 méterre emelkedtünk. Itt már jelentkeztek a hegyibetegség tünetei, hisz nem voltunk akklimatizálódva ehhez a magassághoz. Légszomj, szédülés, fáradtság. A biztonság kedvéért bekaptunk egy kokás cukorkát, ami állítólag jót tesz ilyenkor. Az indiánok is ezt rágcsálták az Andokban. :)

Patricio lent, Mária fent.

Látomás a hegyibetegségtől. :)

Csak nem közeledik...

Jani a hegyről. :)

Jó éjt, Quito!

Jó éjt, csipet-csapat!

Na annyira azért nem volt jó éj. 4800 méteren aludni, 3 fokban, fűtés és akklimatizáció nélkül. Fájt a fejünk, hányingerünk volt, bedugult az orrunk, kiszáradt a szánk. Ahogy utólag beszéltük mindnyájan kb. 2 órát aludhattunk.

Másnap jól kipihenten :) túráztunk felfelé egy picikét. A cél a hóhatár elérése volt.
A menedékház reggel.

Mikor tisztul már ki? - várakozó űrhajós a Holdon.

Valami még itt is nőtt azért (a szakállunkon kívül).
És nem is csúnya. :)

Köd előttem, köd utánam.

Elértem a hóhatárt.

Hómező az Egyenlítőtől 80 kilométerre. :)

Elég is volt a hegyből, lent jobb volt az idő. :)
Lefelé jövet.