Szombatonként hatalmas vásárt tartanak itt, messze-földön híres, sok a turista olyankor. Mi március 14-én, szerdán jártunk itt, de piacozás így is volt, persze nem akkora. Állítólag szombatonként az egész belváros egy hatalmas piactérré változik.
Jó volt itt mászkálni, indiánok közt, gyönyörű környezetben.
A várost nagy hegyek, vulkánok veszik körül, a főtéren indián zenét játszanak, és az emberek mosolyognak. Feltűnően sokan. És nagyon kedvesnek is tűntek. Számomra a napsütéssel, zenével, mosollyal, kedvességgel egy mini-mennyország benyomását keltette. :) Szívesen ücsörögtem a főtéren és csak néztem a tájat, a várost, az embereket.
Hogy jobban átérezhető legyen, itt egy kis Ekvádori zene (bökj a lejátszásra).
A klip is Otavalo-t és a vásárt mutatja. :)
Épp valami demonstráció-féleségbe csöppentünk.
Jókedvű demonstrálók.
Népviseletet nagyon sokan hordanak.
A gyarmati időkből.
A kereszténység itt keveredik az indián hagyományokkal, hitvilággal.
Reggeli a piacon. A zsákban a köret van, ami valami főtt kukorica, vagy gabona féleség. A malacot hátulról kezdték, amikor jössz, azt kapsz. :)
Kis indián. :)
Sorbaállás a malacnál.
Ez a "fejpárna" vajon népviselet? Többeken láttuk.
Kislány banánnal.
Ezt kaptam a malacos "kifőzdében". Király volt. :)
Bizsu árus.
Főtér az őslakosokkal.
Bizony, a technika itt is tért hódít. :)
Rumiñahui, a nagy inka harcos, aki a 1533-ig az északi inka ellenállást vezette a spanyolok ellen.
Anyuka kislányával.
Haverkodnak.
Háttérben vulkánok felhők közt...
Még mindig a főtér.
Winnetou és barátja a napsütésben beszélget.
Hát azért ez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése