Útunk a térképen

Mivel Mopnál GPS ketyegett, ami mindvégig mentette is a pozíciónkat, egészen jól be tudjuk mutatni a túránk útvonalát, illetve közlekedési eszközökre vonatkozó statisztikák is születtek.:)

Az első ábrán az látszik, amint Sao Paulo-i átszállással Rio-ba repülünk. Néhány napos városnézés után (ez nem látszik :) utunkat északnak, Brazília város felé vettük. Ezután címszavakban Belém, az amazonaszi hajózás, majd a Guyana-k következtek.

A második képen látható utunk Angol Guyana-tól Kolumbia határáig. A hurok Ciudad Bolivar környékén a repülős kirándulásunk útvonala az Angyal vízeséshez és vissza.

Végül túránk befejező szakasza: utunk Kolumbiában és Ekvádorban, illetve a Guayaquil-ből induló transzatlanti repülőút eleje.

Egy kis összefoglaló statisztika a megtett távolságról és járművekről:

A megtett út összesen 35990 km volt Budapest Népligettől Budapest Népligetig.
Összesen 154 járművel utaztunk, közlekedési eszközökre bontva:

• 22940 km repülőgéppel
• 11970 km távolsági busszal, stoppal, taxival és városi tömegközlekedéssel
• 690 km hajóval és csónakkal
• 390 km gyalog

 Ugyanez diagram formájában:

Köszönet

Kedves olvasóim! :)

Köszönöm nektek, hogy a neten végig követtétek Dél-Amerikai utazásunkat. :)

Óriási meglepetés volt, hogy eredetileg csak életjelnek szánt blogot több ezerszer (!) néztétek meg az utazás öt hete alatt. Ennek nagyon örültem. :)

Az Email fiókban is rendszerint kedves üzenetek vártak, Tőletek. :) Ezek rendszerint bearanyozták a napjaimat. :)

Köszönöm szépen.
Szép napokat nektek!

Búcsú Dél-Amerikától

Március 17-e bizony az utolsó napunk a kontinensen..

Olyan sok minden történt velünk az elmúlt 5 hétben, és olyan intenzív élményeink voltak, hogy visszagondolva nagyon-nagyon hosszúnak tűnt ez az időszak. Amíg itthon 5 hét szinte jelentéktelenül el tud folyni, addig Ekvádorban Brazíliára visszagondolva úgy éreztem, körül-belül fél éve járhattunk ott. Minimum fél éve, "hát hol van már Rio"..

A repülőt majdnem lekéstük, mert először rossz terminálra mentünk ki. Aztán Mop-ot kiszúrták, kivitték a repülőhöz és teljesen áttúrták a cuccait. Az egész gép rá várt kb. 15 percet. Persze semmit nem találtak. Szóval nem indult zökkenőmentesen az út. :)

Ez errefelé nem törvénysértő

Quito felett az ég

Egy vulkáni csúcs rejtőzködik a felhők között. Talán pont a Cotopaxi?

Árasztásos gazdálkodás Guayaquil környékén. Először Guayaquil-be repültünk, ott szálltunk át a Madridba tartó transzatlanti járatra.

Guayaquil széle

A 2.6 milliós Guayaquil Ekvádor legnagyobb városa

Gépünk a földön

Teleferico - lebegés Quito felett

Mivel a repülőnk csak délután indult haza (bizony, már itt tartunk..), délelőtt lebegtünk egyet Quito felett. A Teleferico egy nemrég épült lanovka a város felett. Quito 2800 méteres magasságából indulva a Cruz Loma csúcsának 4050 méteres magasságáig jut fel, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a városra és az Andok a közelben fekvő 14 csúcsára.

"Metróbusszal" indultunk el. Ez tulajdonképpen egy trolibusz hálózat, dedikált sávval az úttesten és önműködő ajtókkal ellátott megállókkal.

Egy kis reggeli dzsúz - kihagyhatatlan.

Felszállunk. :)

A város a lábunk alatt

Mop...

... és az egyenlítői nyúl

Város felhőkkel

A másik irány

Quito by day

A Cotopaxi vulkán túra után és előtt is sokat mászkáltunk Quito-ban, legfőképp az óvárosban. Hát, nem véletlenül világörökség része. :) A kontinensen egyedülálló, hatalmas, pompás, a hódítók idejéből megmaradt gyarmati épületek dominálnak a belvárosban. Az indián hatások is megfigyelhetők itt-ott. A hangulat pedig latinos. :) Amúgy kellemes, 20 fok körüli volt az idő, reggel 6-tól este 6-ig volt világos, ez utóbbi egybevág azzal, hogy az egyenlítő mellett fekszik a város. :)

Képek a városról:

Lakóházak

Kakukktojás - panoráma az újvárosra

Cotopaxi vulkán

Bár elég kevés időnk maradt Ekvádorra, Cotopaxi vulkánját meg akartuk nézni. Először én voltam rá besózva, aztán amikor szinte már lemondtam róla, Mop volt nagyon lelkes. Végül egy turista irodában összeraktunk egy egy nap plusz egy éjjeles túrát.

Cotopaxi Ekvádor legmagasabb aktív vulkánja, 5897 méter magas. :) Persze az országnak így is csak a második legmagasabb csúcsa. :) Utoljára 1940-ben tört ki.

A vulkán a fővárostól kb. 60 kilométernyire, délre fekszik. Az útnak bérelt dzsippel indultunk neki.
A képen egy későbbi útitársunk egy pontként látszik. :) Ő Mária, orosz turista, aki Ekvádorban egyedül stoppolgatott, mi meg felvettük. :)

Itt lehet koka teát :) venni, ami segít a hegyi betegség legyőzésében.

A vulkán alatti 3800 méter magas felföld ..

.. és lakói. Elég nyugis errefelé..

Dzsipünk és sofőrünk, a mesztic Arafat. :)
Na jó, igazából Patricio a neve és nagyon-nagyon kedves. Spanyol-angol-mutogatós nyelven kommunikáltunk lelkesen és viszonylag sikeresen. :)

Mária és Mop a járgánynál. Háttérben a vulkán pont nem látszik. :)

Csipet-csapat.

Nem egy lármás környék..

Egy kis dombról.

Lent a dzsip, és a béke honol..

Ki-ki látszik a vulkán alja..

A hóhatár alatt a menedékház. Oda tartunk.

Kicsit kitisztult, és így már látszik is a csúcs.

Felfedezők.

És a felfedezett: a Volcano Cotopaxi.

Elindultunk felfelé a menedékházhoz. Lenntről kisebbnek tűnt az út, mint amekkora erőfeszítéssel végül bejártuk. Kb. 40 perc séta, szintben 4600-ról 4800 méterre emelkedtünk. Itt már jelentkeztek a hegyibetegség tünetei, hisz nem voltunk akklimatizálódva ehhez a magassághoz. Légszomj, szédülés, fáradtság. A biztonság kedvéért bekaptunk egy kokás cukorkát, ami állítólag jót tesz ilyenkor. Az indiánok is ezt rágcsálták az Andokban. :)

Patricio lent, Mária fent.

Látomás a hegyibetegségtől. :)

Csak nem közeledik...

Jani a hegyről. :)

Jó éjt, Quito!

Jó éjt, csipet-csapat!

Na annyira azért nem volt jó éj. 4800 méteren aludni, 3 fokban, fűtés és akklimatizáció nélkül. Fájt a fejünk, hányingerünk volt, bedugult az orrunk, kiszáradt a szánk. Ahogy utólag beszéltük mindnyájan kb. 2 órát aludhattunk.

Másnap jól kipihenten :) túráztunk felfelé egy picikét. A cél a hóhatár elérése volt.
A menedékház reggel.

Mikor tisztul már ki? - várakozó űrhajós a Holdon.

Valami még itt is nőtt azért (a szakállunkon kívül).
És nem is csúnya. :)

Köd előttem, köd utánam.

Elértem a hóhatárt.

Hómező az Egyenlítőtől 80 kilométerre. :)

Elég is volt a hegyből, lent jobb volt az idő. :)
Lefelé jövet.